|
A kereszténység a nálunk legelterjedtebb vallás, így a sintoizmussal és a buddhizmussal szemben részletes leírást és ismertetőt nem írunk róla. Tény ugyan, hogy Japánban kb. 1,5 millió keresztény hívő él, de utazásaink során keresztény templommal összesen egy alkalommal találkoztunk Kobe kikötőjében, ezért személyes tapasztalataink meglehetősen hiányosak maradtak. Japánnal kapcsolatos útikönyvekből és az ázsiai vallásokról szóló cikkekből az alábbi információkat sikerült összegyűjteni.
Ázsia evangelizálására csak akkor adódott lehetőség, amikor a portugál és spanyol hajósok a XV. században nekivágtak az óceánoknak. VI. Sándor pápa döntése a Brazíliától nyugatra fekvő területeket a spanyolok, az attól keletre fekvő területeket pedig a portugálok érdekszférájának nyilvánította, és egyben megbízta e két ország királyait, hogy szorgalmazzák a keresztény hit terjesztését. Ezzel egész Ázsia evangelizálása a portugálok feladata lett. A spanyolokkal ellentétben, akik a nekik kijelölt területeket teljesen meghódították, a portugálok csak katonai és kereskedelmi támaszpontokat létesítettek, és onnan szorgalmazták a hitterjesztést.
Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte meg a hittérítést 1549-ben.Csak két évig tartózkodott ott, de hithirdetése rendkívül eredményes volt. Nyomában más jezsuiták érkeztek Japánba, akiket később más szerzetesek követtek, és megkezdődött Japán keresztény százada. Így tehát ő maga még nem sok eredményt láthatott, de a következő évtizedekben seregestől tértek meg az emberek, és 1587-ben már mintegy 250.000 lelket számláló katolikus közösség élt Japánban, Nagasaki központtal. Az új vallás gyorsan terjedt, annak ellenére, hogy a nép lelkében ekkor már mélyen gyökerező sintó és buddhista hit együttes erejével kellett megküzdenie. De éppen ebben az esztendőben az ország ura, Toyotomi Hideyosi (1582-1598), aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult: a jezsuitákat kiutasította az országból. Rendelkezését azonban nem vették szigorúan, így néhány jezsuita eltávozott, a többség viszont helyben maradt és titokban tovább folytatta a térítést.
A katolikusok száma a XVII. század elején elérte a 300 ezret. Ekkor azonban lecsapott rájuk egy kegyetlen egyházüldözés, mivel a kereszténység az antifeudális paraszti felkelések ideológiájává vált. A sógun csapatai leverték és kegyetlenül megtorolták ezeket a felkeléseket. Keresztények ezrei haltak meg hitükért. Az életben maradtakat kényszerítették az úgynevezett "Megtagadó Eskü"-re, melyet a japán keresztényeknek tenniük kellett, mikor a kereszténységet 1616-ban törvényen kívül helyezték. A japán uralkodók halálbüntetés terhe alatt megtiltották idegeneknek, hogy japán földre lépjenek. Annál nagyobb volt a meglepetés, hogy amikor nyugati katonai nyomásra Japán megnyitotta kikötőit, és megengedte néhány külföldi letelepedését az országban, egy francia katolikus pap 1865-ben felfedezte, hogy több mint 40 ezer szegény paraszt- és halászember - pap és minden külső segítség nélkül - megőrizte és gyermekeiknek továbbadta a hitet.
1869-ben az új japán alkotmány meghirdette a vallásszabadság elvét, és 1945 óta tényleg teljes a vallásszabadság. Japánban is működik egy nagy katolikus és protestáns iskolahálózat, működnek orvosi és karitatív intézmények. Igaz, nincs nagy megtérési hullám: a 125 millió japán közül jelenleg mintegy 450 ezer a katolikus, és a különböző protestáns felekezetekhez tartozók is többszázezer főt számlálnak. A keresztény vallások híveinek megoszlása nagyjából a következő: 400 e. fő katolikus, 900 e. fő protestáns, 50 e. fő ortodox. A japán ortodox egyház 1971-ben autonómiát kapott az orosz ortodox patriarkátustól. II. János Pál pápa 1981. évi látogatása elősegítette a japán kereszténység fellendülését. Napjainkban a gyorsan szaporodó keresztény óvodák, általános és középiskolák, valamint a színvonalas egyetemek egyre népszerűbbek a tanulni vágyó japánok körében. A templomok száma 9000-re tehető. Azok, akik keresztények, nagyon tudatosan élik hitüket.
|
|
